Siklód - A Sóvidék elfeledett fekete gyöngyszeme

  Siklód

Siklód a Sóvidék elfeledett, fekete gyöngyszeme, Hargita és Maros megye egyik határfaluja. A Siklód patak mély völgyében, dús gyümölcsösök keblén megbújó parányi település, valaha Udvarhelyszék harmadik legnépesebb helysége volt Székelyudvarhely és Oroszhegy után. Napjainkra lakóssága nagyon megfogyatkozott, elöregedett. Híres szomszédjai - Szováta(10 km), Parajd(8 km) - árnyékában, a szerényen meghúzódó település csillogása elhalványult, út is csak egy vezet oda… A régi feljegyzések szerint a „Siklódra bevezető utakat áttekintve megállapítható, hogy négy irányból is megközelíthető, Parajd, Sóvárad, Szolokma és Etéd felől”, viszont az idő múltával, ugyanúgy mint a lakosság száma, ez is nagyon megcsappant...
A falut átmenő forgalom nem érinti, s ez az elszigeteltség kulcsfontosságú lett a település táji, környezeti, társadalmi arculatában; az archaikus vonások megőrzésében. A helység hegyek közé való zártsága, és a környező településektől való meglehetős távolsága révén maradhatott fent a falu építészeti hagyományokban, népviseletében, népszokásokban való gazdagsága... És éppen ez emelte a tudományos igényű vizsgálatok, kutatások középpontjába: a néprajzi, a népi építészeti, az egyháztörténeti, a természetföldrajzi-geológiai szakma egyaránt vizsgálta, érintette kutatásaiban a települést és környékét.
Siklód a Sóvidék egyetlen egységes faluképpel rendelkező települése, ahol mintha megállt volna az idő. A múltból ránkmaradt jellegzetes házaink, a szépszüleink még mindig aktuális népviselete, hagyományaink, szokásaink az arra járóban azt az érzést keltik mintha elvarázsolták volna.
Mai rohanó világunkban álljunk meg egy percre. Fedezzük fel a szépet. Vegyük észre a tavasz első virágait, a szénaillatú nyarat, az ezer színben pompázó, ökörnyálba burkolózott őszi tájat, a csillogó telet, Siklódot… Lássuk meg a Földet körülölelő szivárványt… Üljünk le egy pillanatra. Hallgassuk meg az erdő üzenetét, a madarak énekét, az alkonyat homályában zenélő tücskök muzsikáját... A bővizű források halk csobogását... A gyümölcsösök lágyhangú susogását... Mintha megállna az idő. Keressük a múltat. Teleholdas nyári este mikor a csend még sűrűbb, és a falu közt csak a tehenek egyhangú kérődzése hallatszik, feküdjünk ki a Bércoldalba... Idézzük fel a kiveszett cseresznyefákat... Idézzük meg a szuszékok mélyén szunnyadó múltat, ősapáink végtelenbe nyúló szekérútjait Vásárhelyre, Kolozsvárra, Szebenbe, Brassóba... Mindenhová elmentek... Szekérrel... Gyalog... És mindenhová elértek...

Látogasson el Siklódra, a csend, a nyugalom birodalmába!