A többi nagy egyházi ünnephez hasonlóan Pünkösd is magához vonzotta a különböző eredetű és korú népszokásokat. Ezek közül az európai népek körében legrégibbnek a „pünkösdi királyság" tűnik. A magyar pünkösdi királyt ügyességi játékok, főleg lóverseny során választották. Az a legény lett a király, aki a legügyesebbnek, legerősebbnek bizonyult. A múlt században Erdélyben még sokfelé választottak pünkösdi királyt.
A pünkösdi királyságnál sokkal szívósabbnak bizonyult a „pünkösdi királynőjárás” (királynézás) szokása. Egyik első említése Csíkból származik. A XVIII. századi történeti források arról írnak, hogy a falvak leányai és legényei királynőt és királyt választanak, s azokat kísérve a fiatalság Pünkösd ünnepén végigjárja az utcákat.

A pünkösdi királynőjárás századunkra szórványosan maradt fenn. Siklódon a pünkösdi szokásjáték neve: „királynézás". Az ötvenes-hatvanas évekig a falu teljes fiatalsága részt vett benne. Egy-két emberöltővel ezelőtt a nagyleányok és nagylegények is királynéztak, utóbb csak a fiatalabb korcsoportok, illetve a gyermekek. Minden falurészből indult egy-egy királynézó menet. A leányok egyik kisebb társukat királynénak tették, ő vezette a menetet. Fejét virágkoszorú díszítette. A nagyobbak kő-hímes abroszokból alakított zászlót vittek. Ők a zászlótartók. A királynékat és a zászlótartókat, elől-hátul és kétoldalt legények hada kísérte. Az ő dolguk az volt, hogy védjék a királynékat, mert a felnőttek, tréfából, játékosan megpróbálták ellopni őket.
A királynézó menet katonás rendben bejárta a falut, majd a mezőre tartott. Egy forrás mellé letelepedtek, virágot szedtek, énekeltek, táncoltak. Estefelé hazatértek. Egyik tágas csűrben a szülők akkorra már megterítették az asztalt, amelyről nem hiányozhatott a „perémes" (prémes: ünnepi kalácsféle a Székelyföldön) és a zsemlekása. A közös étkezés után kezdődött a hagyományos „pünkösdi tánc", külön a nagyoknak és külön a „kicsi-deknek". Ének vagy hegedűszóra táncoltak a gyermekek. A nyolcéves gyermekeket már küldték, hogy táncoljanak.

Az 1950-es évektől csak a kisebb leánykák királynéztak, majd a szokás az 1970-es években, a gyermekek elfogytával szórványossá vált.

Barabás László: Karácsonytól Pünkösdig
Székely útkereső 1998/1-2-3-4